A Földi Imre felhasználó összes verse >>>
Az álom örök
Mint az őszi nap, mi még a nyár
langyos szoknyáját rángatja a felhőkön át
Vágyaid úgy bújnak fáradt elméd lombjai alá
S hallgatag emléke könnyeid hajnalát idézi
hisz elűzni képtelen ezernyi gondolatát
miként zúgó magányban hosszan fel-le dereng
amint utolsó szavára vár
akár a hóhér, kinek remegő szája szélén
kemény hab lett a nyál
Eltörpült lényege, mint a régi hó a tavasz rétjein
úgy vad homályba dobban, ahogy az utolsó láng
a gyertyán ellobban..
Sejtelem kúszik elvadult lelked rései felé
hol van mond, merre jár a rég vágyott békesség,
a titkos termeidbe zárt gondtalan öröm
mi gyermeki vágyadból font lelkednek szép ruhát..
Elveszett akár a tegnap
s a céltalan jövő ezüstös tornyai
méla árnyékkal takarnak el..
Hová tűnsz majd mikoron a félálom foszlani kezd,
és élted gyöngysora szerte gurul
S fényed akár a pára a hajnali nap nyomán
úgy illan el.. semmivé lesz,
míg a végső fulladás kortyolja cseppjeit
és a múlt kiszáradt torkának nem enyhíti szomját:
A legtisztább csermely sem, mi embert nem látott soha,
minden véges és változó hidd el..
s az álom örök, védtelen, és puha...
