A Mónika felhasználó összes verse >>>
Szabadság
Utamon elindultam és semmi nem téríthet,
Jöhet akadály, bármi semmi nem rendíthet.
Láncaim ledobom többé nem korlátoz,
Madár vagyok, mely repül a Szabadsághoz
Célom magam előtt látom, csak az számit
És semmi,
Semmi más.
Utamon elindultam, vándorlok egyre messzebb
Míg meg nem találom az érzést mi a legszebb.
Szabadság! Kiáltok érted, szinte mar fáj,
Úgy akarlak, csak is te kellesz már
Csak azt érezni, hogy lebegek
És semmit,
Semmi mást.
Utamon elindultam lelkem már nem bírja.
Szívem szanaszét, de csak a te dalod írja
Érted szól, hisz egyfolytába hózol magad után..
Feladom, nem bírom, csak megyek bután
És kereslek, kereslek Téged!
És senkit,
Senki mást.
Utamon elindultam, megtörtem, szétestem.
Magam elé néztem, elgyengültem, elestem.
Egy biztos kar nyúlt értem, fényes és meleg volt.
Képzelődöm? Nem! Itt van, hozzám szolt.
Utamat végig jártam és Rád találtam. Ó Szabadság!
Szabadsaág!
Szabadság!
