A Báthory Léna felhasználó összes verse >>>
Élünk, hogy élvezzünk
Szép világom értelmét vesztette,
Lélek vagyok, ki a tiédet szerette.
Sajogni nem rest bokám hajnalban,
Ember tömeg szorongat haragban.
Átkozlak te nyomorult haszontalan nép
Semmittevés teremtője, te ócska gép!
Egy életen át sodródsz az árral,
Nem fizetsz az istenednek egyébbel csak sárral.
Élünk, hogy élvezzünk hitvány tűzzel égve
Hamis álomba ringat bánatomnak kékje,
Ernyedt karom lassan kinyújtom előre,
Megragad a folyó, már senki nem húz ki belőle.
Pálinkától gőzölgő torokkal üvöltünk az éjbe,
Tombol alattunk a padló, szédelegve süllyedünk a mélybe.
Gyere testvér! Húzd le a vodkát, majd okádj a sarok mögé,
Röhögj te is a kacsingató halál két szeme közé!
Hagyd el magad, ha a sűrű gondolat fáj!
Hidd el nekem, érted igazán nem lenne kár.
Senki vagy a világban, önző kis porhüvely!
Ha nem is kellesz másnak, az anyád majd elföldel.
2015.05.26
