A Ódor Attila felhasználó összes verse >>>
Vadászat
Lustán hulló esővel kelt az őszi nap,
vissza-kívánva langyos éjszakáit.
Nincs kinek szikrázó fénye játszhat,
elhullatta már az ősz, színes szirmait.
Téli takarójára vár a sárga föld,
november havára végre nyugta van.
Nincs a széles vidéken mi lenne zöld,
szél fú csak, s eső hull únos untalan.
Avarral terített éji erdejében,
didergő fák között, éhes vad lohol.
Nincs étek már titkos rejtekében,
s két vadász kutyája nyomában csahol.
Széles patak vizén nyer mentő utat,
dúlt ebek így tán veszítik nyomát.
Bősz vadász reá még tovább kutat,
cinkossá fogadva a tűnő félhomályt.
Vad szíve dobolva ver még fülébe,
ám fáradnak már a dühös kutyák.
Lassúbb iramra vált eb és vadász,
sekély vízben vesztik el űzött nyomát.
Lustán, csendben hull alá az őszi nap,
köszöntve újabb langyos éjszakát,
nincs már kinek szikrázó fénye játsszon,
elbúvik felhőiben majd, egész télen át.
Recsk 2014. november. ódor
