A apa felhasználó összes verse >>>
Bánat,fájdalom
Nehéz elfeledni Téged
remélem ezt megérted.
Nehéz elhinni a tényt
felkel adnom a reményt.
Elrontottam,de nincs vissza
aki „nyuszi” ezt kapja.
Nehéz elhinni azt
hogy már más kap Tőled vigaszt.
Irigylem az embert,nem tudja mi várja,
a szeretet,boldogság netovábbja.
Magam okolom mindért ami történt,
ebből én jöttem ki megtörtként.
De ha hallgatok rád és hiszek Neked,
ma boldog ember lennék Veled.
Túl sok a szép emlék nem megy a feledés,
akkor édes volt,ma már csak kesergés.
Nagyon bánt hogy ilyen voltam,
hogy számodra én meghaltam.
Látom nyomait hogy el szállt a remény
nagyon szenvedek hidd el kemény.
Nem hiszel nekem hogy mennyire kellesz
de már nem akarod csak pát intesz.
Gyorsan jött a másik, aki helyembe lépett,
ezzel a szívemből hatalmasat kitépett.
Kis idő még kellett volna,
és a boldogságunk meg lett volna oldva.
Nem vártál,elhagytál,
kétségek közt itt hagytál.
Olyat érzek mint még soha
a boldogságom lett most oda.
Mindig csak az arcod látom
mikor mosolyra fakad,
ilyen a világon több nem akad.
Emlékeztetsz az első szerelmemre akit imádtam,
mindenkinek ilyen nőt kívántam.
A boldogságtól a föld felett jártam,
de ma hiába küzdök így jártam.
Akartalak,mindig akartalak
hogy csak az enyém legyél,
de az élet elvett tőled,
és az isten azt mondta:
itt a bánat ebből egyél.
Lehoznám a csillagokat,a holdat,a napot neked,
ha megint együtt lehetnék veled.
De tudom,Te már nem szeretsz,
így már velem nem lehetsz.
Érzem fel emészt a bánat, nem bírom, elgyengültem,
a bánatomtól megrendültem.
Ez az élet? Csak ez jár nekem?
Mindig csak a rossz történhet velem?
Volt egy tündér, ki a menybe hozott,
az érzésemben felfokozott.
És most itt vagyok nélküle,szinte egyedül
úgy érzem most előlem menekül.
De kiáltanék!Hej te csoda szép teremtés,
nem menj sehova nekem hozott a teremtés.
Ha volna isten mondaná neked:
ez az ember boldog lenne veled.
Megadtál mindent, mit ember akart
és ez minden földi jót takart.
De már késő, elmentél tőlem,
itt hagytál,azt mondtad:Ő nem.
Sokat hívtalak beszéltünk sokat,
de nem mondtad el az igazságokat.
Tudtad már régen,
hogy nekem itt már végem.
Mindenre emlékszem mely erre utalt,
de nem figyeltem, a szerelmem végig kitart.
Az fáj nagyon mondtad „szeretlek”
és azt is tudtad én már nem kellek.
Kértelek mindig ha vége mond ki,
ne hagy engem tipródni.
Nagyon szeretlek most és örökké,és míg élek,
de ez már nem érdekel Téged félek.
Hidd el nem akartam ezt tenni,
egész élemben veled akartam lenni.
Sokat gondolkoztam azon a ponton,
mikor feladtad, és jött a pofon.
Annyi mindent írna még a tollam,
de a talaj már csúszik ki alólam.
Nem tudom a helyes irány mi volna,
a szívem egyre csak feléd tolna.
De hiába mondom neki,
ő mindig csak ugyan azt veri.
Csak azt hallom a szívtől küzdj menj érte,
ha sikerül hidd el megérte.
Nagyon várom lássalak holnap,lássam a szemed,
a világon nincs másnak ilyen csak Neked.
A szemed, a hat lábujjad,a hangod és mindened,
ez mind az enyém volt míg ott voltam veled.
De hibáztam,ez a boldogságomba került,
most érzem ez nekem mibe került.
Nem keresek többet jót vagy szerelmet,
olyan mint Te voltál a föld még egyet nem teremtett.
Nem hallom többet csillogó hangod,
nem látom többet a babát,és az ikreket,
de az emlékük a fejemben itt rekedt.
Szeretlek jobban mint hinnéd,
ha elhinnéd jól tennéd.
Szerető Gabi
