A Gólya Tamás felhasználó összes verse >>>
Szomorú vasárnap
Gólya Tamás: Szomorú vasárnap
Játszódik a bal tenyéren. Szereplők balról jobbra:
MENŐ
LÖVŐ
VIVŐ
SÜTŐ
EVŐ
TESTEK ÁRNYAI
Menő még egyszer utoljára hunyorogva végignézi az alatta ernyedten sorakozókat a tavaszi fényben. Aztán a lassan szertefutó vízgyöngyöket követi a csillogó tenyéren, a nézők egy nagyítón keresztül, mik egy apró barázdán gurultak le, ami ma valahogy tényleg haloványabbnak tűnik. A Szomorú vasárnap fuvolán elhangzik.
SÜTŐ (kioktatólag, erőtlenül rikoltozva) Evő, mit álmodtál össze?! Úgy kalimpáltál ott a szélén, hogy azt hittem, körmönváglak! Tudod, hogy nem bírunk külön aludni!
Evő (szipogva, félig magának) Ma isz Gilikészet kéne jácani, de máj nem lehet… (felélénkülve) De te isz végig hánykojóttá.
SÜTŐ (Elhajlik a közönség felé, lesüti a begyét, halkan magában) …Milyen igaza is van a kis Evőnek. Már nem lehet… (hangosodva) Arany Deréköv, ugye? Itt égetett belül az érzés mindig, de az… (szemrehányóan) csak a „Jobbaknak” adatik meg. Helyette a szerelemtől ragadtunk testvéreimmel éjjelente, ha a Gazda megint Őt látta aznap, ahogy múlt szerdán is. (A begye felét hátravetve, inkább a vakító reggeli napot jelképező zseblámpához beszélve, vagy azon is túl a Mozgatóhoz, nehogy lássák a többiek a vonásait) Sok balhét csináltunk így közösen… (elnyúlva egy zöld bolyhos sálon, ami pázsitnak hat) Lövő mindig megjegyezte, hogy ő művészlélek, s hogy az egész banda az alkotásra van kitalálva, de annyiszor bemutatott, hogy mindig ökölbe rándultunk a fiúkkal, s nem volt megállás…
EVŐ (egyre közelebb hajolt, hogy kihallgassa, a nagyító alatt látni, hogy csokoládés a begye) Pedig szombaton szabálni kell, ha máj pénteken nem jut a szoknya jojtja alól, mindig van lagszi a faluban. Minden Menő mijatt van.
SÜTŐ Csak azért, mert ilyen hülye komplexusai vannak, hogy ő egy hüvelykkel kisebbnek született, s ezért minden hetet sorakozóval kezdeni s hallgatni az a beképzelt nagy begyét... De ha a Gazdára gondolok, alma a fájától. (Megrándul) Nem lehet Menővel ujjat húzni…
EVŐ (kikelve magából) Meg mindig ő asz ejsző a szojban!
SÜTŐ Meg lenyomja bármelyikünk, diktatúra ez a javából…
Lövő (most hallotta meg, miről beszélgetnek odaát, s átkiált) Csak az Erdei Embert nem! (gúnyosan) Meg Evő, téged sem, de hát ki törődik a kis mihasznával... Legalább van, aki bebújik a zöldbe. (Elnyomva kacag, s mozgatja a begyét.)
EVŐ (fáradtan hadonászik Lövő felé, de nem éri el) Tudd meg, hogy az igasszág köszépen van! (Kis szünet után Sütőhöz újból nyájasan) Jáccunk Gilikészet!
MENŐ (közelebb hajol, ripakodva) Elég legyen az egész sápadt bandából! (Szúróan végighúzza a begyét a többiek előtt egyesével) Nincs mese! Hány napot akartok még? Hányszor akarjuk még bemocskolni magunkat? (A tenyérre borulva) Nincs többé… Gazda. (Lövő, Sütő, és még Evő is lassan összekuporodnak, zsivaj, bökdösik egymást)
VIVŐ (felébredt az ordítozásra, kihúzza magát, amitől még Menő körme is ellilul) Elhallgassatok! Te is Menő! (hatásszünet) Miért csatároztok? Még az utolsó napon sincs bennetek semmi jóság? Mit féltek? A Kopasz Halász nem lehet halott! (A közönségnek tenyerestől hátat fordítva, kifeszített beggyel, az égbe kiáltva - a többiek mind a lábánál összekuporodva, Menő takarásában) …A hétfő a legnagyobb bűn, hogy már nem hisztek a hétfőben!
(Árnyak jönnek, megfogják a Gazdát, rárakják egy kordéra káromkodva. Víz csöpög a ruhájából, ahogy húzzák a sötétségbe balra. A távolban kalácsillat, locsolkodó lányok kurjongatása, jobbra a Kálvária díszlete világosodik meg, távoli harangzúgás keveredik a szélben.)
