A Makadám László felhasználó összes verse >>>
Mosoly...
Mint tó tükrén kavics hagyta nyom,
lelkemben úgy fodrozódik a múlt,
emlékek, mint főbábaasszony,
megszületik a saját bűnlajstrom.
Tanulnom kéne vétett hibákból,
sikerüljön újra felállnom,
koponyát kezemben fogva tartom,
lenni vagy nem lenni, én harcom.
De lehet-e bölcs, ki maga gyarló,
szerethet, ki önző, nem vár senki,
a világot e betegség lengi,
felégetett álom, földi tarló.
Gödörbe kéne csak egy létra,
egy segítő kéz nyúlna néha,
mosoly arcodon sokat segíthet,
melyből mindenki erőt meríthet.
