A Makadám László felhasználó összes verse >>>
Soha el nem múlik...
Ha te csillag volnál, én az égbolt,
ha föld volnál, én a határ, óvnálak,
két karomba lakatként zárnálak,
két szerelmes turbékol, á, de rég volt.
Ha az lennék, aki én nem vagyok,
nevetnének-e rajtam angyalok.
Olyanná válnék, kit te se szeretsz,
vérző múltam ajkamra csókot lehel.
Édeskés íze múltnak, minden perce,
feledés homályából segítve.
S az idő, mint jó, dolgos szekerce,
tűz izzó lángján fel-felhevítve.
Eljő idő, hol s mikor újraéled,
hisz a szerelem örökké sarjad.
magból virág fakad, ha jő harmat,
mert két szív soha, sohasem téved.
