A Makadám László felhasználó összes verse >>>
Pillanatkép....
Vajon hol a pillanat, melyet idő-ár elragadt?
Első csók hevét, tüzét elfújta őszi szél esküjét.
Láttam, magból miként erdő sarjad, régmúlt felszakadt.
Halk, kopogó eső mosta remélni vélt szerencsét.
Megsárgult képek, múltból meg-megmaradt pillanat.
Magányos tölgy az erdő jelképeként ott ragadt,
szél tépázza lombjait, de ő mégse adja magjait.
Himbálózó ágai űzi el jelen varjait.
Gyökerei földbe marnak, szorító ujjaim fájnak!
Széttéptem már képed ezerszer, de még mindig őrzöm.
Távolodó felhőkön úszó percek, múltbéli árnyak.
Szívem rejtett álmaim, vágyaim majdan legyőzőm.
