A Makadám László felhasználó összes verse >>>
Tisztelt uraim....
Fenséges urak a fene nagy szabadság,
mit reám mértetek, terhe alatt elveszek.
szépek a jelmezek, nékem nincs mit felvegyek,
ebből ered eme nagy zavartság.
Fenséges urak a falak melyet húztatok,
hogy engem korlátok közt tartsatok,
kirakat bábu mely jól fest az vagyok,
zavartságom megtartom, tagadom.
Fenséges urak ha szólhatok köszönöm,
inkább rab maradok ily urat nem szolgálok.
szárba szökken szikrája a vágy polgárok,
egyenlőség szabadság lészen örömöm.
Halkan szolok, ezerszer hangosabb visszhang,
a haza mindenkié, s még se senkié.
kérdem én akkor most zavartan kié?
egyszer majdan megszűnik minden rang.
