A Dorkó Ferenc felhasználó összes verse >>>
Sokat kértem
Nem sokat kértem s talán mégis
Nem szerelmet, mely lángol égig
Barátságot, bizalmat, hitet
Add nekem picit a lelkedet
Vártam barátságot, őszinte szót
Mit tőlem kaptál, hasonlót
Szeretetet, nem szerelmes létet
Picit belőled mit Tőled kérek
Sokat kértem, hogy igazat szóltam
Ellenség lettem, ha őszinte voltam
Bántottam volna, kik Téged bántottak
Átkoztam volna, kik neked ártottak
Szerettelek távolró is Téged
Óvtam, figyeltem minden lépted
Bármikor ott volt számodra kezem
Ha bántottak s voltál védtelen
Sokat kértem talán, hogy mondtam ki vagyok
Szemed számomra mindennél jobban ragyog
Te tudod egyedül hogy ki vagyok én
Egy ember csak az élet peremén
Más vagyok tudom, mit eddig láttál
Nem azt kaptad tőlem mit mástól vártál
Megijeszt a tudat, hogy így is lehet
Nem kértem mást csak, picit a kezed
Sokat kértem, többet mint lehet
Megfogtam volna néha a kezed
Féltél tőlem, pedig nem volt rá okod
Lehet valamikor ezt bánni fogod
