A Zahorecz Balázs felhasználó összes verse >>>
Síremlék
Tükör arcú emberek, bennük látom
tragédiánk szomorú utolsó sorát
ahol apró lecsengés és zaj várja őket
ostobán, de sír... aki tud, menekül!
Mintha záporba hullana fejünk felől a műhold.
(Így Tékozlunk sírhelyünk hűvös kallantyúján)
Koponyák adják el jövőm és itt vagyok
aki szerint a szív épít, s te ?
Elmerülsz ferde metszőollóival.
Érték lesz a reszketés számol vissza
már, egyszer háború,most félelem
hívja elesni gyávák hosszú sorát.
(A szeretet magjából keljünk életre!)
