A Sámánfi felhasználó összes verse >>>
Szivárvány
S egy csupasz sámánbottal a legvégén
Itt állok e zsúfolt-kies világ leges legszélén
A mélybe zuhanva, ismeretlen világokon át
Elvesztem fáradt énem legjavát
Tán nem veszítem, inkább adom
Egy megkövült, zsúfolt nagyvárosban hagyom
Aztán megint kiállok egy másik sziklára
Hogy most onnan zúzzam magam egy édesebb halálra
Legszebb álmom sikítva ébred kérész öntudatra
S azon nyomban hullik a kínos felismerés apró darabjaira
Egy arc húz vissza aztán hirtelen
Az édes feledés ködvilágba
A valós álomból fájdalmasan kirángatva
Identitásvilágok kínosan izgalmas földjébe ültetve
Végtelenül kegyetlen érzelem urak kénye-kedvére
Kódolva a feledésre.
Fekete-fehér vak szemen át
Észrevenni a szivárvány legalját…
http://samanfi.wordpress.com
