A Soltész Lilla felhasználó összes verse >>>
Hiány
Messze járok…., rideg e táj…
De a szörp íze még mindig haza vár!
Hipnotikus nekem még itt…., hol…itthon
pedig az otthont hagytam otthon!
Oldódó már a feszültség tán,
de az eszemben még, ott van a viszketés, hogy mikor érek haza már.
A korrózió a szívemben, remélem gyógyítható,
idővel rozsdamentes lehet, a bennem maradó, városom elhagyó, magamban mondogató érzés,
mint szénsavas vizet hosszan ivó, torkot szétmaró, de magyarnak megmaradó fennmaradó!
A szívizom feszít már, mint egy elhagyatott gyártelep,
szürke pocsolyájában visszanéző gyászmenet.
Tán inkább haza megyek……
