A Jenei Polip felhasználó összes verse >>>
Orromban még érzem
Orromban szagát még érzem a krétapornak
Tenyerem még lüktet a nádpálca helyén
Agyamban vaskos könyvek léptei tipornak
Könny és vér csordul ki ceruzám hegyén
Mit akartak nem tudták belém verni mégsem
S bár térdem meg-meg rogyott néhanapján
Tudom nem voltam mindig kellően résen
Mikor a fiú rémülten mosolygott léha apján
Emlékszem az arcomra fröccsenő nyálra
Amikor kiabálták: -Miért vagy te más?
És szeretetből folyton aggódó anyámra
És arra miért fáj ha az ember mélyre ás
Mégis megéri keresgélni odabent legbelül
Hisz ott van a megoldás kulcsa mindenre
Még akkor is ha sok barát veled szemben ül
Gondolj a bordák között lüktető Istenre
Nem is lehet az más csakis gyönyörű
Gondolat mi szíved belsejéből kiszakad
És bár picikét még fáj majd a seb körűl
Ha kis időre is de a nagy gépezet megakad
A pusztaságban csak szállok a szélben
Némák ajkán halk szó vagyok csupán
Mégsem érzem magunkat veszélyben
Mikor osztoznuk a méreggel teli kupán
Erősnek tűnhet az is ki gyenge belül
Tudod nem igaz minden ősrégi mítosz
Segíteni kell pedig tudod te már egyedül
Csak rajtad áll mi jó és mi rossz
Még párszor rá kell fáznod csúnyán?
A régi köveket most kell porrá zúzd!
Hogy a fény csillogjon az aranyos gúnyán
Az ablakon a függönyt szét kell húzd
Rázza fel ébredésed a sok élőholtat
Hisz te is az voltál nem is olyan régen
A sötétségben ragyogjon fel holdad
Legyen mindenkinek útjelző az égen
