A Báró Mónika felhasználó összes verse >>>
Porban
Utamon jársz. Mintha magamat látnám...
Porban sétálsz. Mintha megtalálnám
egykori önmagam lépteid nyomában.
Mintha éreznélek sejtjeim falában,
a föld illatában, szívem rejtett zugában...
Ott sétálsz. Rámtalálsz a porban...
Itt engedtem el, aki egykor voltam. A szélbe szórtam
múltam jövőt érlelő magvait, lelkem csöppnyi darabjait.
Itt értjük meg egymás kimondatlan szavait,
véletlennek hitt pillanatok sorait.
Sétálva. A föld illatában, szívünk rejtett zugában.
