A Báró Mónika felhasználó összes verse >>>
Meditáció
Aszfalton erőltetett menet…
Fáradtságot nem ismerek…
Merve és elmerülve…
Szembe és szembesülve…
Remélve, hogy máshová jutok…
Szakadatlan az önmagam burok…
Csak megyek…
Megmászom a hegyet…
Lélegzem a buja rendet…
Fenségesen eleven csendet…
Csodákat…
Tündéri fákat…
A dombon belém tép a szél…
Rügy mellett száraz levél…
Mintha mindig az kellene, ami nincs…
Mintha markomba férne minden, ami kincs…
Szűk kapun magamba bújok…
Lényemen innenek és túlok…
Lényegek…
Szálakat engedek és húzok…
Rendezek és úszok…
Idővel múlok…
Vagyok...
Örök…
Pontok, körök…
