A Pap Zsófia felhasználó összes verse >>>
Perem
Ülsz.
A sivárság széléről lógatod lábadat,
S a zománc arcodról lassan lehull.
Sírsz.
A félelem sötét üregébe bámulsz,
S mélyéről visszanéz saját szemed.
Halsz.
Egy tollpihe átsuhan agyadban,
Zuhansz, zuhansz, míg megtalálnak.
Megszülettél.
Most már nem fáj semmi.
Csak homályos álomkép, amit hoztál.
Írsz.
Mert semmit nem változtál
Örökséged, hogy színre vidd.
2009. augusztus 12.
