A Kovács Balázs felhasználó összes verse >>>
öntanulmány 06.20.
ricsajharmónia szózatként kopog
a tespedés ablakai szétnyílottak
mint egy női izomvirág
látomásomnak végre olyan illata van
amelyről ti nem akartok tudni
ott úszik a habzó cseh sörben
valami a múltból
gyermeki türelemből
koravén tespedésből
nehéz persze
de az időzített bomba nem hagy időt panaszra
én kinyújtott karral számat kitárva
rohanok a közhelyeknek
mindez alatt két morajgörcs közt
hiperkarmát nyom az este okostelefonjáról
szürke felhőkről hányástól hörgő angyalok ma
az asztali társaságom.
maradok még…
