A Márton Erika felhasználó összes verse >>>
Születésnapodra (József Attila)
Énemnek legfőbb vágyát öntöm most rímekbe,
Tudnod kell, ki vagyok, s kit zárok szívembe.
Testem titkos zugát nyomasztó félelem járja át,
S mint féreg a fát, rágja szét szívemnek pitvarát.
Mint madár, ki szárnyát tárja szét, hogy ölelje a fényt,
Úgy karollak Téged át, én csalfa ördögi lény.
Szíved szeretetét mohón fogyasztom, megvezetve elméd,
Ám egy vallomással tartozom, akkor is, ha elmész.
Elraboltam lelked, csókkal, öleléssel,
Kulcsot loptam gyengéd érintéssel.
Zárat nyitottam, majd lakatot zártam,
Végre ott voltam, hova én vágytam.
Ereim jéghegyek alkották vörös folyadékból,
Melyeket felolvasztottam ártatlan valódból.
Mint gyilkos örvényben bőszen hömpölygő víz,
Keringése kezdődött véremnek, mi már híg.
Testem motorja ismét lüktetett,
Életed árán személyem újjászületett.
