A Benyó Nikolett felhasználó összes verse >>>
Érzés
Az a feltő szó, mi szerelmet ébreszt, megbabonáz
Megkésett szó, mit vártal már régen, kell ez a láz
Bántottál engem , bántottalak már
szerelmünk már a végtelenbe száll
kell ez a érzés kell ez a bánat
tudnod kell, hogy a szívembe zárlak.
Mert te vagy az élet te vagy a csoda
nélküled semmit nem akarok soha
egy álom az élet ha karomba zárlak
ha nem leszel itt, en örökke várlak
álomvilag, ez amit tőled kaptam én
álomvilág, szívemet nálad hagytam rég
elkésett szó, mit érzel de nem kimondható.
féltő vágy, nem hiszed, mégis szól hozzád.
eljött az éjszaka, te nem vagy már itt velem
tegnap még azt hittem, fogod a két kezem
érintésed érzem, de nem látlak régen
mért fáj ez nekem? Akarom érsd meg!
Hallom a hangod, simogatja lelkem
tudtam hogy ezt majd megkell tennem
tettem egy lépést, nem hátra-előre
pedig tudtam jól , fájdalom lesz belőle
egy őszinte érzés, egy őszinte fájdalom
elmerengek lassan útszéli tájakon
a vonat zakatolását hallom én
nehezebb a szívem enyhül a fény
a lelkemben érzem te vagy vény...
Te vagy az életem, fáj ez az érzelem
itt lennél velem, tudnám hogy létezem.
Fázom nélküled, nem vagy már mellettem
de emlékszem arra, mikor még kellettem.
