A andré ferenc felhasználó összes verse >>>
körséta
tél, ami itt van akadva,
durrog a hó és a táj is,
városi abrakadabra,
kluzs vagy a félkezi párizs
sörszaga reccsen az éjben,
szájba sodort cigaretta
elhever épp szanaszéten,
mint a tükörsima lepra,
mert ha a szó ma kilendül,
loccsan az utca kövére,
isteni szájszaga csendül,
izzad a porba kövérre,
és ha a buszra ma felszáll,
testek a testre tapadva,
ömlik a kétheti lekvár,
mint ki magára maradna,
tudva előre hogy így lesz,
olvad a kéz, az a moslék,
mert ha a földbe se illesz,
mondd, a magasba na hogy mész?
ködkupolába beenyvez
kőszobor éppe', ha bámul,
két szeme isteni menzesz,
tolla de szépen aláhull,
két felemelt bikakézzel
orrt odanyomni a falhoz,
rőt vakolatra kifércel,
s megtesz az isteni fallosz,
így dagad éppen a lélek,
sár suhan át a ködön,
s kétlaki mennyei féreg
csámcsog a köldöködön.
