Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Ács Zoltán felhasználó összes verse >>>



Arcom alá...

Az arcom alá csorog az éjjel
a csönd ismerős formái között,
sóhajt a kenyér, amit megtörök,
azt mondja: fázom.

Nem is vegyül véremmel az álom
bőröm alatt komor ég feszül,
elpusztíthat kétségtelenül
a gomolygó magány.

Mint gyulladás, mely utat nem talál,
sűrű fellegként vonul át a testen,
hogy valaha innen csillagokra lestem,
az fáj igazán.

To Top