A Ács Zoltán felhasználó összes verse >>>
Átmenő
Deréktört fák alatt
elmorzsolt madárhangok,
mégis túlárad az erdő,
ahol az átmenő kabátként ölti
magára a homály hársalakjait.
A szellemi pára homlokáról
befelé csordul, nem törli le
a képek éles cseppjeit,
amit a magasságbeli sír
minden lélegzet alján.
Az isteni könnyek hulltukban
csendítik meg a testét,
nem bújik illatos kőbe, házba,
vagy létközökbe, mint a kétéltűek,
kik lelkük falják pukkadásig.
Áttetszőn jár a suttogó
esőben, kinyílt sebeibe
fogadva a felbukkanó lombok
reszketését, a tisztást éppúgy,
mint a vadak szemeit.
Ahol a levegő romjaiból
templomot épít a szél,
a félelem alhangjai felhevülnek,
s megrázzák rejtőzködő teste
parányi csengettyűit.
