A Hangácsi Zsuzsanna felhasználó összes verse >>>
Aki fél
Egyszerre megváltozott a táj
Halk hirtelenséggel baljós magabiztossággal
Költözött életembe a nyugtalanság
Várakozó csend csengett a hallgatás húrján
Mosoly-melódiát
Egyetlen intésére álommá vált
Az elmúlt napok biztonság-buboréka
Akaratomat akaratává alakította
Tétova tehetetlenséggel tűrtem
Hogy rabláncra kösse kezem
Tavaszi alkonyon szökött be ablakomon a pillanat
Illatos teámat hűlni hagyva indultam
Hogy megtaláljalak
Tiszta természetességgel
Robosztus reményekkel
Életre ébredt égi éneket énekelt az éj
Tomboló tánctól tajtékozva terelt a sötétség
Áradó áldást szórt tarisznyámba a szél
Sebtében fölsejlő arcok
Aggódó tekintetek tüze kísért
Erős akarat vasmarka hajtott
Tovább egyre tovább feléd
Mennem kell menni még
Nem lett teljes a szeretetben aki fél
A józanság határkövét hátam mögött hagytam
Ijesztő ingoványban gázolt a lábam
Kopasz kietlenség fölött fütyörészett a zsoltár
Túl az Üveghegyen túl az Óperencián
Valahol vársz rám
Rám vársz
Ragyogó rianás repesztette közönyöm kérgét
Egy perc s elérlek csak egy perc még
Mennem kell menni még
Nem lett teljes a szeretetben aki fél
