A Bodnár Dániel felhasználó összes verse >>>
Napfény Nélkül
//felhasznált szavak: fény , szellő, gondolta, dallam, mosoly, háló, zene, lendület, napfény, suttogás//
Talán már nem is érzem a hiányát. Szavakkal körbeírni olyan, mint tompa ceruzával vonalazgatni a Mona Lisát, vagy megpróbálni olvadt csokoládéból egy tündöklő angyalt ábrázoló freskót festeni a falra, hogy mindig láthasd. Nem tudtam milyen, míg ki nem próbáltam. Most picit jobban érzem magam.
Tavaly lehetett utoljára, hogy a fény halkan áradt be a szobámba, megérintve a labdát, a széttépett fényképeket és a meleg színű tapétát. Végigsimult az arcomon. Szemhéjamon éreztem a mosolyát. „Jó reggelt!” – biztos ezt gondolta. Tudom, hogy ezt gondolta.
A hálóból a konyhába indultam, ahol a napfény már előttem betöltötte a teret. A cica mindig élvezte, ahogy hozzáér. Olyankor kedvesen dorombolt. Amikor észrevette, hogy felkeltem, nyávogott egyet és a lábamhoz simult. „Éhes vagy?” – kérdeztem.
Odakint annál is több volt a világosság. A világ lendületében ő köszönt vissza: a szomszéd fűáztató vízpermetjében, a szellő hordta csillámfelhőben, a hintán, a cseresznyefán… a parkban ülő magányos srác könnyeiben. Aznap eldöntöttem, hogy odamegyek hozzá. Máig hallom a suttogását – „Hiányzik”.
Tudtam, hogy nem sokáig lesz már velem a napfény, azt is tudtam, hogy visszajön később, de ez nem olyan dolog, amire fel lehet készülni. Jobb ötlet híján leültem a zongorához. Volt egy dallam. Egy dallam, ami jól tudtam mihez kötődik. Még a cica is felfigyelt a dalra. Igen! Aznap rájöttem, hogy a zenében is ott él, nem csak a napfényben. Minden hang emlék. Minden kép emlék.
Most picit jobban érzem magam. Talán már tényleg nem hiányzik. Bevallom, senki se mondta, hogy könnyű lesz, de azt se, hogy ilyen nehéz.
(Készült egy felhős márciusi nappalon.)
