A Szente J József felhasználó összes verse >>>
Késő (!!!Keresem a szerzőjét!!!)
Mikor a rózsafa, virágba pompázik
Nem jut az eszünkbe, hogy nem tart ez sokáig.
Ha virágja hervad, s megszárad az ága
Bár könnyel öntözzük, már késő hiába.
Hányszor hallottuk már, hogy rövid az élet,
Hány eskü hangzik így: "Én meghalok érted".
S másnap már az angyalt megsértettük vérig.
Ahol veszekednek rokonok, testvérek,
Jut-e az eszükbe mily rövid az élet?
Hol szeretet helyett, átok száll s nem áldás
Mire felébredünk, késő a megbánás.
Jó szülőt is megbánt gyermeke nem egyszer
De a vérző lélek, csak áld, nem neheztel.
Vajon hány gyermeknek jut ma az eszébe,
Míg az örömpohár habzik a kezébe,
Hogy a vén szülőnek jut-e vacsorára?
Vagy sírva feküsznek a hideg deszkára,
Oh hány édesanyát, s apát, siratunk ma vissza,
Kiket saját bűnünk taszított a sírba.
Hány ifjú siratja eljátszott szerelmét,
Hány hitves társ gyászolja, családi életét.
Hányan sóhajtanak így: "Oh ha gyermek lennék
S elölről kezdhetném, mindent másképp tennék."
Kezdjük hát elölről, kinek még nem késő
S a habzó kehelyből ma legyen a végső.
Kőszívünkre hulljon a bűnbánat könnye
És ha ez nem használ, akkor törjük össze.
Mert ha mi zúzzuk szét abból áldás, fakad,
De ha a bűn tépi szét úgy helyén egy rongy, marad.
S mint a romlót elenyészt a végső,
De amíg élsz, megváltozni, a sírig, sosem késő.
////utolsó két (2) sorát én írtam oda////
