A Szente J József felhasználó összes verse >>>
Székely molnár bordala
Ide akó, oda icce,
Nem ez lesz a székely vicce!
Ha hírem nincs is, van tudásom,
Eszemben a felsorolásom.
Jól jegyezd meg amit mondok,
Rád nem viselek mindig gondot.
Jóravaló a szőlőgyümölcs nedűje, vidítja is az ember szívét telibe!
Őrleményem, a lisztnek, hambárba folyása,
Olyan, mint a mustnak kádba bugyogása.
Ropog a malomkerék patak vizén tarkanása,
Édes is a must leve hóborton ivása.
Forrjon hát a szőlő leve buzgón a korsóba,
S hanem hát hömpölygőn a tölgyfa hordóba.
De amíg az elmém bírja, s el nem rontom mondóm,
Hogy gyógyszer a bor a bélnek, figyelj, mondom:
Ha egy pohár borral telve, megiszom,
Ó milyen rég bizony, hogy már szomjazom.
Betegségem gátolt benne úgy igaz,
Meggyógyultam valahára nagy vigasz.
Most van pénzem, iszok vörös bort vagy fehéret,
Mikor nem lesz, iszok semmit vagy vizet;
De aki vizet iszik, azt mondják az bolond,
Felvet engem a búbánat meg a gond! - de
eszem szerint ... nincsen messze Tokajtól Korond.
Gyertek fiuk poharat és korsót ennek elébe,
Leánykát vagy bikavért töltsetek beléje.
Nem kicsi nyűg Egerből a bornak elhozása,
Úgy a búzának sem az Alföldön hagyása.
Ha jól számolom útba esik Makfalva, Torda, Várad és Görbeháza,
Meg is hajlik ettől kocsimnak a váza.
No de a furfangot félretéve, hazaérve
Foghat a molnár a munkának elejébe.
Jó malom azért tarkan, ha mondom,
Csak az a baj, hogy sokat őrlök szárazon.
Ritkán, fura, hogy bővebben felöntsek
Így nem kapnak el engem a malom kerekek.
Édes a patak vize, ha a lajon csobban,
Folyón a szőlő leve, ha a torkon csorran.
Jaj annak ki nagy hős az ivásban!
Kiköt hamarjába a malomnak árkában.
De legyen mindenkor ivásunk vigadalom,
Szálljon el fejünk fölül minden aggodalom!
Legyen az Istennek olyan hírverése,
Mint a búzaliszt kenyérnek héján megverése.
Csak a java maradjon ennek is meg a bornak,
Jól van dolga minden, borszerető molnár úrnak.
Elvégre elismerem jól őröl a malom,
De azért tonnaszámra nem áll a búzadara halom.
El is érkeztem, hogy dalom befejeznem kéne,
Maradt még egy-két fürt és dőlve néhány kéve.
Remélem az eszem csak megjön!
Nem megy el a bortól!
Áldom a Teremtőjét, de nem a hóborttól.
Mert jó az Isten, teremt minket ide más helyébe,
Köszöntsük tehát ezt is az ő nevébe!
Ennyi tehát atyámfia mondandóm,
A bor és a búza, életem és halandóm.
(Korond, 2015)
utóirat: Habár nem vagyok én a bornak, tudják jól, a szeretője,
De amíg élek nem is leszek, annak én a temetője ...
