Connect with us

Megosztott versek

A Kun Ágnes felhasználó összes verse >>>



Méreg és arany

Annyira szeretlek. Csak ennyit mondanék, ha itt lennél.
Bárcsak kimondhatnám, szabadon, gyermekin, naivan, önzetlenül,
Ahogy először kimondtam neked azon a forró, bódult, júliusi hajnalon.
Igazad volt, ha hazudtál is: ez az érzés nem múlik, ez hatalom.

A szónak ereje van, mely fogva tart, egy láthatatlan láncon
Ereszt a szélbe, ahol a felhők szélére ülve nosztalgiázok.
Levegő, milyen elemi adalékanyaga a drágakő életnek.
Melletted sose volt levegőm, tőled elállt a szavam.

Miért csodálkoznak, hogy ragaszkodom, és ostobán,
Mondanák, képes vagyok sutba vágni minden méltóságom,
Ha rólad van szó; felemészt a tűz, nincsen választásom.
Te vagy a végzetem, a napfény, a levegő és te vagy a halálom.

És olyan borzasztó nehéz elhinni, hogy nem vagyok egyedül.
Millióan küzdenek ugyanezzel a válsággal, és igyekeznek,
Vért izzadva tülekednek a fény felé, mint a halak, a felszín alatt,
A levegő felé, holott a vízben is tudnak lélegezni.

Láthatatlan kopoltyúm volna nekem is, mit nem használok?
Miért általad próbálok lélegzethez jutni és miért te vagy a napom,
Életem, erőm, gondolatom, gyengeségem, véres harcom,
Szívem tüze, tüdőm éltető oxigénje miért te vagy?

Egy beteges lecke vagy, egy csapda, iszonytató kelepce,
És isten bizony, ördögöt kiáltok, mert varázserőd van!
Én nem tudom, hogyan, hiszen nem vagy egy görög félisten,
Mégis, a hibáidba vagyok a legszerelmesebb.

Bárcsak itt lennél velem. Betapasztanám a szád egy csókkal
És mind ketten hallgatnánk. Nem vallanánk, vádolnánk, árulnánk
El egymást már soha többé. Nedves nyelved kivágnám szádból
És csonka csókodért százszor ereszkednék térdre előtted.


Mert ilyen vagyok én. Nem tudok szeretni. Én imádni tudok.
Imádni és gyűlölni, meggyújtani és eloltani, megalkotni és eltörölni,
Védeni és támadni, felemelni és letaszítani, szülni és ölni.
Egy megveszett ellentmondás vagyok és te ezt imádod.

Mégsem tudok veled maradni, mert amennyire vonzol, pont úgy
Taszítasz el és még a miértjét sem tudod, ahogy tehetetlen vagyok én is.
Nincs megoldás, nincs vigasz, nincs orvosság és nincs remény.
A természetünkre nincsen ellenszer és én látomásokba fulladok.

Kérlek, kedves, egyet ígérj meg: hogy tovább lépsz és bizony isten
Őrült boldog leszel nélkülem. Nem akarlak elkámpicsorodva látni,
Nem akarok rád így emlékezni, hogy meseszép arcod borúba fúl.
És ha nem is látlak soha többé, akkor is őrizd meg mosolyod

És csiszold fényesre örömöd, vesd az életbe a hited és tanulj meg
Szeretni. Szívből, igazán, nem úgy, ahogy velem tetted. Önző érdek
Ne játsszon szerepet nemes odaadásodban, mely isteni eredetű,
Ebben biztos vagyok. A szíved méreg és arany, de legyen inkább arany.

Mindig csak arany, melyben a júliusi nap melege ragyog
És az alchimia vágyott eredményeként mindenki becsül.
Azután felejts el engem. Engedd el emlékem, hogy tovaszálljon
És a nyár utolsó leheletében öntudatlanul szülessek újra.

Akkor leszek boldog én is. Akkor egyenlőségjelet tehetek
Kettőnk közé végre, vége lesz a csatározásnak és harcnak.
Egyenlőek leszünk, mint a jel köztünk, párhuzamos vonalak,
Tökéletesen azonosak, melyek a végtelenbe futnak és nem találkoznak

Soha.

BEJELENTKEZÉS
EDDIGI VERSEIM
MEGOSZTOTT VERSEK
VERSMONDÓK KÖZÖSSÉGE


Facebook

Termékek

TOVÁBBI TERMÉKEK →

To Top