A Gergely Zsolt felhasználó összes verse >>>
Egy szál cigaretta
Szeptemberi, édes rozsdaerdők metropoliszában,
nevetek rajtatok, ti megfakult visszhang szerelmek.
Ereinkben, lüktető fekete lemez darabokban,
egy ismerős dal, zsíros hazugságok, ígéretek.
Selyem fények bíbor táncot jártak; ezek mi voltunk,
amikor még nem poros örömöknek dobogott a szívünk.
Emlékszel, hittünk az őszi homály-perceknek, sírtunk.
Jövöről álmodtunk. Ropogós kenyér volt a lelkünk.
Valahányszor megcsókoltad szürke ajkaim, meztelen
bűnvirágok nyíltak márvány életem pusztáján.
Boldogságot hazudtunk, holott keserűségek reménytelen
barlangjában daloltunk, a világ halál-színpadán.
Ma újra meghallgatom felhőkbe zárt füst emlékét,
leírom véres sorok, sáros arany ódáját:
Szerettem egy pesti utca hamis jövőjét,
mely kioltotta szabadságom vezérlángját.
2014, november
