A Gergely Zsolt felhasználó összes verse >>>
Vörös fájdalmak
Boldog vagyok, oly hamisan tiszta.
Megcsókolnak haldokló ezüst pillanatok,
gyász szerelmek hangjai, némaságom himnusza.
Újévi gyilkos látomások ne hazudjatok.
Hiába vörös fájdalmai remegő lelkeknek,
füstös márványai régi örömök sötét otthonában.
Megfonnyadt lángjai tavaszi arany-szenvedéseknek,
íme itt vagyunk keleti magányok birodalmában.
Keserű hidegek mámoros ostya eledele ne hagyj el!
Ne mutasd meg rozsda szégyenem könnyes undorát,
magyar csókjait göndör európák bibliájának; rejtsd el
hargitai fenyvesek érdes szívű deszka koporsóját.
Talán meghallgatják rút imáim visszhangzó porait,
vagy nevetik ostoba értelmetlenségem halál dallamát;
majd gratulálnak, és káromkodnak. A színház bezárta ajtait.
Életvizemmel mossa meg idegen mosolyát.
2015, január
