A Nyikó Anetta felhasználó összes verse >>>
A halhatatlanság felé
...mozdulatlanság.
Néma. Vak.
Nézel, de nem látsz,
Hallgatsz, de nem hallasz.
Érzed a körülötted levő világot,
de tehetetlenséged eltörli azt.
Itt vagy, de senki nem lát,
Szólanál, de senki nem hall,
Sőt kiáltanál, üvöltenél!... de hiába.
Tested a test,
és lényed a lény.
A tested látható.
Beléd botolhat akárki, ha nem vigyáz,
és félre állni nem tudsz.
A lelked láthatatlan,
tapasztalhatatlan.
Hallasz másokat,
érted mondandójukat!
Válaszolnál, de képtelen vagy!
Láttak már ekkora falat?
Ha útban vagy, arráb tolnak,
vagy kikerülnek...
jobb eset...
rossz az, amikor öledbe esnek,
egy „bocsi”, és vége.
Megaláztatás...
tűrhetetlen gúny,
mely a „bocsi” mögé búj,
és még csak nem is tudják,
hogy szívedben egy világ omlik porrá.
Elvagy, magadban, a te kis világodban,
a fekete porfelhő birodalmában.
...És tényleg...
Egy óvatatlan lélek
elsodor.
Öröm csillan a szemedben,
amint a kerekek gurulnak, recsegve!
A szürke aszfalt mellett
a szines világ tovarebben,
és már nem botolnak beléd,
hanem te nyomod ki akárki belét!
Már nem fáj a csönd,
mert mindenki utánad üvölt!
Már mindenki észrevesz,
mert eszeveszetten énekelsz,
és megszűnik a csend,
mi eddig lelkeden fetrengett!
és megszünik a homály,
a semmittevés vitorláján
és minden, de minden megváltozik!
Nem tudtad, hogy egy rozoga,
négykerekű micsoda,
melynek életed a rabja
ilyenre képes!
Azt sem tudtad, hogy énekednek
van ily puszta, vad ereje!
Lenézted önmagad!
Eltapodtad! Sárba!
Semmibe vetted életed,
mi vagy te? állat?
A halál felé fél úton
megérzed a szépet?
Azt, hogy a hajad szála
a szélben elenyészett?
Hol voltál eddig?
Miért nem térsz már észhez?
Hatalmas kincs vagy
és nem csak halálszélen!
Nem számít a test,
ha éned tettre készen,
és nem fáj a lét,
ha élted minden percében
nyugalom, béke és szeretet fészkel!
