A Radu Andrea - Enikő felhasználó összes verse >>>
Viharos szelek
Az erdő, mely mindig vírul,
most keserű dalt dalol.
A fű, mely máskor szépen zöldült,
most ártatlan vértől csördült.
A nép, mely melegségre vágyott,
egy kemény, zord időt kapott.
Hol van a fény, a zöldülés?
Nem maradt már, csak a pityergés.
A fák, melyek meleg fényben éltek,
most viharos szelekkel küzdnek.
A lombok lengnek, majd összetörnek,
de törzsük marad, míg vízcsepp cseppen.
A viharos téli szél bár tönkretesz,
de jön majd a tavasz és megéleszt.
Jönni fog, majd az élet víze,
a szétrombolt természet mélyébe.
S a viharos szél, mely feketedik,
Eltűnik majd és fényesedik.
S a kopár mindenség megtelik örömmel,
Fehér lesz a lelke, zöld az élete.
