A Lovag Erdős Anna felhasználó összes verse >>>
Édesanyám
Két karoddal megöleltél/
Karjaidban elringattál/
Ha rossz voltam megdorgáltál/
Ha jó voltam jutalmaztál/
Ha beteg voltam virrasztottál/
Ha távol voltam megsirattál/
Sose volt üres a kezed/
Egyforma volt mind a hat gyermeked/
Mindenkinek mindíg adtál/
S Te vissza kevesebbet kaptál/
Hozomra adtad a tejet,zöldségeket/
Etetgetted a szomszéd gyerekeket/
Apróra osztottad szét szíved morzsáit/
Bbodan ölelted kedves unokáid/
Sors kegyetlen volt Veled/
Rövidre szabta éltedet/
Most nélküled itt vagyunk árván/
Mindennap emészt a hiány/
Melyet miattad elszenvedünk/
S nem vigasztalja senki szívünk/
Sírodra egy-két virágcsokor/
Mely olykor-olykor kivándorol/
Csak gyermekeid ragaszkodása/
De szavaidat hiába várja/
Édesanyám !/
Tudom nem hallod a szót/
Fájdalmam mélységét nem érzi senki/
Szívvel,ésszel föl nem foghatót/
Mily nehéz nélküled élni !/
