A Huszár Ágnes felhasználó összes verse >>>
(szür)reál Önkép
Becsületes szemfényvesztés,
kiszámíthatatlan hitelesség.
Kitartó megtorpanás,
újrakezdő el-nem-múlás.
Vágy, hogy semmiért én egészen,
halhatatlan mosollyal,
pisztrángjátékként a fényben.
Illó szilárd acélbuborék,
érték - mely hagyaték?
Vagy csak az enyém?
Lázadó barátként a világban,
szeretetre éhes újévi múzsaként a Fádban.
Örökké hamvas, bölcs és szerelmes (beteg).
Ez volnék én, egy
számtalan élű kristálygömb
szelet.
