A Haász Irén felhasználó összes verse >>>
Honfoglalás
A folyón innen köd szitál,
és gyepű-tüzek égnek,
part füzesébe bújt Tiszán
szláv, moráv nyugtalan végek.
Lesz-e támadás? Frank, bolgár
lovashad csap-e a népre?
Vagy nyűheti nehéz dolgát
a pór, mindük ellensége?
Seregélyhad, ha hirtelen
viharzik terhes fákra,
úgy támad az az idegen
zsoldos sereg e tájra.
Csak mohó szerzés élteti,
köp életre, halálra,
sovány motyó is kell neki,
s rabláncon visz Bizáncba.
De szálló hang súg vágyva fent,
a medence közében:
Attila népe útra kelt,
s ideér, még ez évben!
