A Haász Irén felhasználó összes verse >>>
Mea culpa
Mea culpa, nagy a bűnöm,
egész életemben
vétkeztem;
s ezt akarattal,
tudatosan tettem!
Volt, akivel csirkecsontot törtem,
mással meg nem.
Volt, aki beleszólhatott,
másnak nem engedtem.
Akadt, kinek ajkán csüngtem,
másra rá se néztem,
nem egyformán szerettem a szemetest,
s a férjem.
Volt, akire felnéztem,
de volt, akire le,
mert sose néztem egyformán
mindenkire.
És ezt tettem,
és ezt tettem
egész életemben…
Akadt. aki esélyt kapott,
mások szólamokat,
„Bíborszívem” – kitüntetést
sem osztottam sokat.
Ki hálát kapott, ki létet,
kosarat, fityiszt, címkéket,
és volt, akinek magamat adtam,
(jutalom volt ez, vagy átok…?)
ezt sose tagadtam,
de nem abban a tudatban, hogy ó, éppen
diszkriminálok.
Ráadásul visszaeső vétkessé lettem;
elkövettem korunk bűnét:
megkülönböztettem.
Az élet, az élet, ó,
csupa-csupa
csupa-csupa
diszkrimináció!
