A Haász Irén felhasználó összes verse >>>
Szobraim
Négy kategórikus imperatívusz örökre a kincsem:
Emberi Méltóság - mind közül ez legelőbb.
Lét viharán lámpásaim; izzó ércek a lápon; emberi aljasság tengerein tutajok.
Szobraimat kertben trónusra ha állitanám én,
drága babérlevelem megkoszorúzza fejük.
Emberiesség: tündöklő alabástrom e másik,
Héra szemével néz, béna kezével is ad.
Harciasabb az Igazságérzet alakja körükben,
mérlege, pallosa van, fegyvere nem csak a szó.
Méltó párjuk a Tettvágy: élénk, nyugtalan ifju,
mint egy örökmozgót festi le képzeletem.
Lám, ez az én ligetem, hű elvei el nem avulnak,
pillanat adta időn túl is örök, csodaszép;
fénnyel övez, mint hálával mestert a tanítvány,
s megmelegíti szivem, míg befogadna halál.
