A Haász Irén felhasználó összes verse >>>
Feltétlen parancs
A régi, kába nyári délutánon
Kleón arája ront be ajtaján:
- Szivem, miért e pakk? Avagy talán
epedsz te más után, arany virágom?
Jaj, elhagy engem az, ki úgy igérte,
ezernyi csókja hűt le, vágyat olt,
ki minden édes álmot elrabolt,
osonsz, s kidobsz, akár a rongyot, érte?
Nehéz a sóhaj, áll a síri csendben
az ifju, arca bánatos, tüzel:
- Nem én akartam így, parancs üzen,
hazánkat óvni hív, határra rendel.
Az ős parancs visz el, mi más lehet,
szerelmesem, mi tőled elvehet?
