A Haász Irén felhasználó összes verse >>>
Ólmos őszben
Ólmos ősz ködében szívem vérzik,
régi törköly mézes mérge éget.
Álmaimban szépség szomja érzik,
felhörpinteném a messzeséget,
vágtatnék fehér lovon a lankán,
testetlenül egy kies mezőn,
szemérmes virágok hajlanak rám,
mint egy foltvarrt, égi szemfedőn.
Tőzikék liláját, nárcisz sárga
lobbanását inná fel szemem.
Kristálydzsungel a hegyek világa,
ahová lovammal érkezem,
ahol tiszta, kékítős az égbolt,
friss, harapható a lég, hogy fáj;
nincs nyomor, se bűn, csak égi fényfolt
sugárzásában fürdik a táj.
Morcos őszből verőfényes nyárba,
lágy tavaszba így érkezhetek,
álom és valóság hat egymásra,
szív és szem; gyűlölség, szeretet.
