A Czikora Imre felhasználó összes verse >>>
Az Ember
EMBER
(„Mese van”)
Az érzelmek próbájában,
Őszintén, szemtől, szembe,
Igaz tükör világunkban,
Ki Atyánk Arany* gyermeke.
Kinek jó képébe* nézni,
Örömmel látja, állja magát.
Az Ő Emberszemében,
Mindenki belátja* önmagát!
Ő tudja; az emberi, szellemétől Ember.
S minden felfogható* más* is.
Mutatója* a lelkiismeret,
Érzésével átérez mást* is.
Bölcsen él a boldogsággal,
Tudja; a Lelki még örömében is kifakad.
Tudja; Szívesen* kell élni.
Ebben a világban,
Tücskök zenélnek, mese van!
Ő tekintettel van másra,
Lelkesen* jár a világba.
Tudja; szellemünk örökké éltet,
S hittel, reménnyel, szeretetben élhet.
Az Ember örül; ha beláthatja önmagát,
S hogyha jól szolgál az Élet.
Jóságos szeméből a Szent Szellem sugárzik.
Csodálatos! Isteni!
Mese van! Tücskök zenélnek.
