Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Gocz Izabella felhasználó összes verse >>>



Egy idegen

Egy idegen

Vihar jön, zápor közeleg,
Látom a háborgó fekete fellegeket.
Gonoszkodó kis szörnyek,
Villámokból az égbolton pókhálót szőnek.

Állok a puszta közepén,
Reménykedve, hogy valaha hazatalálok én.
Sötétebbnél, sötétebb lesz minden,
Elveszek a vihar fergetegében.

Keresem, de nem találom a hazavezető utat,
Tévelygek, de nem látok egy reménysugarat.
Megállok egy fenyőfa mellett,
Szorosan átölelem, mert félek.

Jeges eső zúdul rám az égből,
S megpillantok egy alakot a messzeségből.
Félelmembe szorosabban átölelem a fát,
S hallom a félelmem ijesztő sikolyát.

Újra rászögezem a közelgő alakra tekintetem,
Nagyon gyorsan kezd dobogni szívem.
Képzelődök, gondolkodok,
Jön a veszély, s csak egymagam vagyok.

Lecsukom szemem,
Beletörődve azt gondolom,
Mikor felébredek, a túlvilágon vagyok,
S ott vigasztalnak majd az angyalok.

Már-már elfogadtam, hogy itt a vég,
S hallottam a közelítő alak lélegzetét.
Összeszorítottam fogam,
S a süvítő szél hangját hallgattam.

Abban a pillanatban,
Gyönge simogatást éreztem arcomon.
S megszólalt az alak:
"Ne félj, én a segítőd vagyok"

Lassan kinyitottam szememet,
Életembe nem láttam ilyen szépet.
Soha nem találkoztam vele,
Mégis megbíztam benne.

Ő egy idegen,
Hisz alig ismerem.
Ahogy megjelent, a vihar is megszűnt,
Ez mind egy csodának tűnt.

Kisütött a nap is, beragyogta a pusztát,
Megpillantottam a világ egyik csodáját.
A zöld pázsittal bevont utat,
Ami egy irányba mutat.

Az idegen megfogta a kezemet,
S én rászögeztem tekintetemet.
Tiszta szívéből mondta:
"Megmutatom mi az élet
Ott leszek mindig melletted,
Azt soha el ne feledd!"
S bennem él mindig elhangzott mondata.

To Top