A Tamás Sütő felhasználó összes verse >>>
Lexéma
Mottó:
„Szeret és harcol semmiért,
Mert másként nem tehet.”
Kiss Ágnes Judit: Szó
Örülj, magyar! Van egy hazád,
Ahol lehetsz király,
Csakis tiéd a pusztaság
Hol épp eső szitál.
Van egy hazád, hol érted is
Haverjaid szavát,
S vadul megélitek, nyarán,
A pesti éjszakát.
Netán az otthon áldozat?
S a föld, hol éldegélsz
Brutálisan siralmasabb?
Mutasd meg így, mit érsz!
Mi hontalan vagyunk; lesünk
Falat remény után.
Ez otthonunk, nehéz kereszt
De vinni kell, muszáj!
Hiszen lexéma itt nekünk
Ami szó odaát;
Mi mégis itt vagyunk, leszünk,
S megyünk, csak így tovább.
Ez itt a föld, hol őseink
Hős népe rég halott,
A föld, mi most homályba vész,
Tilosba vánszorog.
Hiába vér s a sok halál,
Hiába életünk,
A szebb jövő a messzi fény,
Mi régen elkerült.
Ma itt gyötörnek álmaink,
Lehetne más világ;
De nincsen ember vagy tömeg
Ki most tehet csodát.
Az út nehéz, a cél sehol,
Ha más nem, én megyek;
Talán az Úrnak terve vár,
Amit nem érthetek.
Kacsintok én is új nyugat
Felé, a gyenge perc,
A sors keserve boldogít,
S te átok, átölelsz!
Mi hontalan vagyunk; lesünk
Falat remény után.
Ez otthonunk, nehéz kereszt
De vinni kell, muszáj!
Hiszen lexéma itt nekünk
Ami szó odaát;
Mi mégis itt vagyunk, leszünk,
S megyünk, csak így tovább.
Maradni, menni el? Mi már
Nem kérdezünk ilyet,
Az élet úgy is ad választ,
S e válaszban hiszek.
Szatmárnémeti, 2015. január 1 - 22.
