A barboca101 felhasználó összes verse >>>
Száz éve immár, hogy csendes a dal...
Valahol a Kárpátok zöld legelőjén,
Nyílik a pipacs, fehér havat temetvén.
Bús szél tépázza a zöldellő szálakat,
Siratja a rég elfeledett álmokat.
Muzsikaszóra piroslik a virág,
A régi hegedű nem úgy húzza már.
Ez már nem ugyanaz a szél nem ugyanaz a dal,
Meggyötörte már a sok éves zivatar.
Lassan száz éve, hogy csendes e táj,
Sok magyar szíve az óta fáj.
És csak ülnek némán, csendesen,
Fejet hajtva, merengve az emlékeken.
Imájukkal szólnak most az éghez,
Talán a jó Istenhez eljut az ének.
Évről évre halkabban szól a dal,
Isten, áldd meg a magyart.
