A barboca101 felhasználó összes verse >>>
Népszava
Egyre hosszabb lesz a sor,
Sok bólogató fej a káoszból.
Lépteik monoton, szöget ütnek,
Betonba vésik nemzedéküknek.
Egy szó hallatszik a százból,
Kínkeserves vallomásból.
Egyetlen szó, az se igaz már,
Ékes hazugság egy új kor hajnalán.
Mi akartuk, ezt tettük, jónak láttuk,
Most nyűglődünk, kezünket összezárjuk.
Történhetne már egy mesebeli csoda,
Vagy egy elkésett mondat: állj te ostoba!
Egyre csak gyűlnek felettünk az égen,
Vészjósló madár átszeli az éjjelt.
Riasztó hang cseng bal fülemben,
A jobbikat már nem érzem a zűrketrecben.
Üres szemekben már kérdőjelet sem látok,
Monoton menetelnek kiken ott van az átok.
Könnyre sem méltatják ezt a kegyetlen harcot,
Ezt a világot melyben gyerekek ragadnak kardot,
Mi akartuk, ezt tettük, így volt,
Csak valaki szóljon már: Elég volt!
