A dóczi székely gábor felhasználó összes verse >>>
IN MEMORIAM BALÁZS TIBOR
Egyszer találkoztam veled,
mint hús-vér emberrel…
Kérész című kötetemet
vittem. Hátha megperzsel,
s kiadod a Littera Nova
társaság örve alatt,
s nem marad titokban: sub rosa…
S a közös szándék együtt szaladt.
De aztán egy közönséges
s roppant hatalom közbeszólt.
Csak az antológiához
jutott számomra reszort.
Másodszor tavaly nyáron
ajánlottad a Fényszivárgást.
Rostand-nak szánt Fényűzéseim
helye így lett e vágyott pást.
Mindketten űztük hát a fényt,
mely nekem ma is csak szivárog.
De rád már ömlik, hisz benne élsz:
nem födhet el semmi árok!
