A dóczi székely gábor felhasználó összes verse >>>
HÉT SZAVA
Mindannyiunknak van hét szava,
mielőtt a halál elragad.
Van, aki kimondja, van, aki nem.
Megszüli béke s meg a harag.
Istenszerű az az ingyen tett,
ha megbocsátasz feltétel nélkül.
Ha kérik s adod, az már dadog.
Magadtól, csakúgy. S a sátán kékül.
Haza a magasban, mélyben, hol van?
Isten országa hol? Kívül, belül?
Akkor lesz együttlét az igazzal,
mikor lelkünk páraként elül.
A ránkbízottak sorsa aggaszt.
Kinek a házában épült otthon?
Ki lesz az anyád, ki lesz a fiad?
Egyikük se maradjon hoppon.
A testet végül elhagyja Isten,
hisz a romlásban ő nincs jelen.
De a lelkünk színe elé kerül
s ott áll majd bukottan, színtelen.
A szomjúság a földön örök.
Aki ivott, az is szomjazik.
Szomjúhozás a lét törvénye,
mindegy, hogy szád vizes vagy ajkad szik.
Fölismerjük, ha beteljesedett.
Látunk fényt, árnyékot, kozmoszt, lyukat.
De szemünk ekkor már semmit se néz,
csakizzuló lelkünk az, mely kutat.
Jó kezekben lenni különös kegy.
S kit tenyéren hordnak, talán boldog.
A kéz fölemel, a tenyér megóv.
Már nem esek el, nem tántorgok.
Mindannyiunknak van hét szava,
mielőtt a halál elragad.
S lennének ezek mind távolba
áradók. Ne zárna rajtuk lakat.
