A dóczi székely gábor felhasználó összes verse >>>
SZYMBORSKA SÍRJÁNÁL Krakkó, Rakowicki temető.
A híresek nyughelye
eligazító táblán.
A tiéd sehol…
Tiltottad talán?
A kőlap megvan, epitáf’ nincs.
Se fejfa, se crux…
Csak hanyagul pár mihaszna kincs?
Kehely, mécsesek, virág.
Emitt egy hervatag muskátli.
Amott lankadt csokor
örökzöldből áll ki,
s lankadatlan
forog a napra egy művirág…
Giccses ezüst macska bámul
a semmibe, hisz üres lett a lakás…
Hátán páncélt hord
üveg mozaikból.
S balodnál virít átlátszó lapon
a piros szív.
Alant hangyák szaladnak (alkonyi 4-kor)
s a muskátli mellett
egy szívatlan Winston-szál hever.
Sírod zárt.
Port nem enged többé fényre,
hisz nem történik semmi kétszer…
Három éve vagy itt.
Hús, inak, bőr már alig.
De szárba szöknek impulzusaid,
miket a szellemben keltettél.
A bálna szíve száz kiló – írtad egykor –,
mégis könnyű, akár a pehely.
Mennyit nyomott a szíved, mondd,
mikor utolsót vert?
