A Szász Robi felhasználó összes verse >>>
Emlékek dallama
Rózsák takarják tisztán eme tájat,
Távoli éjből hulló hűvös bánat.
Ezernyi könnycsepp gördül és esik,
S szívem halkan a semmibe veszik.
Egy emlék az mit most én előhívok,
Egy indok, amiért annyira sírok,
Hiszen már csak ő maradt meg nekem,
Bíbor csillag, örök égi réten.
Bárcsak itt lennél s hallanál te engem.
Bárcsak végre láthatnám az én szívem
igazán mosolyogni előttem,
S tartanám őt kezemben szelíden.
Elveszik szerre a virágok színe.
Elveszik szerre kettőnknek emléke.
Nem hagyom, tartom hát őt merészen,
Közben valóját most felidézem.
Keresem mosolyára a fogalmat,
Gyöngyvirágról gördülő égi harmat,
Valami hasonló, csodásabb tán,
Egy görbe vonal, a lelkem fáján.
Annyit mesélnék róla, de nem lehet
Szavakba önteni, túl sok képzelet.
Hagyom hát, éljen csak emlékembe,
Míg szívemben szól az ő zenéje.
