A Szász Robi felhasználó összes verse >>>
A hazafi
Ezerkét remény gyúl gyilkosul,
mikor a semmi, sötéttel párosul.
Örök köd lepi most a kételyeket,
magány veri láncra a zord szíveket.
Fütyül a lélek, elvont lett hazája,
mert a sors mosolyt zárt orcájára.
Halott kezek nyúlnak, segítséget várnak,
olyan mintha szerre sereggé válnának.
Véres zászlóalj játszik vígan a kaszának,
míg politikusok hajolnak egyszemű bájának.
Regéket mesél az öreg az igazságról, hiába.
Mi kihalt már nem lehet országa hasznára.
A birkákkal zsúfolt nyáj egyre terjeszkedik.
Minden gondolat s elme szerre elveszik.
Aztán itt vagyok én, állok az ezerkettő alatt,
véres a pengém, de ő hű társam maradt.
Fegyverem lángol az igazság fényében,
míg birkák úsznak a hazugság tengerében.
Nevetnek rajtam.. csak nevetnek.
Valóban kínjukban szenvednek.
Vak ember hiába néz ha nem lát,
nem láthatja az erdőtől a fát.
Eshet szél, fújhat eső,
várok, míg az egyszemű jő.
Meghalok, de nem bánom,
ha ezzel szemük nyithatom..
s megmenthetem a világom,
mert megmenthetem a világom..
